Már régóta készülök ezt a posztot megírni, ugyanis személyi edzőként az egyik legnehezebb feladatom (amit egyúttal missziómnak tekintek), hogyan győzzem meg az embereket arról, hogy váltsanak életmódot. A legtöbbek szemében a rendszeres sport, vagy az egészséges táplálkozás úri hóbort csupán, az csinálja, aki nagyon ráér, vagy az égvilágon semmi más dolga nincs, csak magával foglalkozni. Sőt, azt is sokszor megkapom, hogy könnyű annak akinek telik személyi edzőre (a személyi edző, egy hasznos dolog, de az edzést én sem csinálom senki helyett).
Mik is a leggyakoribb kifogások?
1.Rossz a genetikám (apám/anyám is kövér volt)
2. Nincs időm
3.Nincs pénzem
1. Rossz a genetikám
Ez az a mondat, amitől az én birkatürelmem is percek alatt semmivé lesz, és üvöltő, vérszomjas zombivá változom. Nincs olyan, hogy rossz genetika. Olyan van, hogy valaki szélsőségesen ektomorf, vagy szélsőségesen endomorf alkatú. Olyan van, hogy valaki hízékonyabb. Olyan is van, hogy valakinek vastag a lába, vagy széles a csípője (hahh...pl. én). Olyan viszont nincs, hogy világra jön, majd édes pufi kisgyerekből, édes pufi felnőtt lesz. Vagyis van olyan, de az nem a génektől van. Nem azért lesz valaki dagadt, mert az anyja is kövér volt, így ő is az lett. Zsírpárnákat nem lehet örökölni. Rossz szokásokat, rossz étkezési mintákat viszont igen (na itt lép képbe a szülői felelősség a gyermek étkezésével kapcsolatban, de ez egy másik poszt). Na innen szép nyerni. Persze az én korosztályom az nagyjából így nőtt fel, nem nagyon volt téma otthon az egészséges táplálkozás, de jó esetben az ember egy idő után ráeszmél az első néhány plusz kiló után, hogy valami nem okés. A bölcs ember ilyenkor változtat az életén, az ostoba oktondi pedig hibáztatja továbbra is a genetikát, majd a céges menzán továbbra is kétfogásos menüt eszik, este kétszer szed a rakott krumpliból, és egy tábla csokit is elmajszol, mert megérdemli. A gének/hormonok/anyaság/apaság mögé nagyon egyszerű bebújni. Te döntésed, hogyan akarsz élni,de tedd fel magadnak a kérdést: jól érzed magad a bőrödben?
2. Nincs időm
Van akinek tényleg nincs ideje. Van olyan élethelyzet, amikor a sport egészen egyszerűen nem fér bele, mert ezer más dolog van, amit helyre kell tenni, amit meg kell oldani. Egy gyermekeit egyedül nevelő, dolgozó nőnek (egész éjszakát végig bömbölő gyerekkel), egy gyárban három műszakban robotoló apának, vagy valakinek, aki háborús övezetben tengeti mindennapjait, nem fogok prédikálni arról, hogy mennyire fontos a rendszeres sport. Van, amikor nem megy, nem fér bele. De 11 év edzői tapasztalatával mondom, hogy a legtöbb embernek az időhiány tényleg csak kifogás. Minden a prioritásokról szól.Oké, nincs időd elmenni a terembe, mert úttal, öltözéssel együtt ez egy 2 órás program. De napi harminc perce mindenkinek kell legyen magára. Otthon, mindenféle eszközök nélkül is lehet hatékonyan edzeni, mindössze napi harminc perc (heti 4-5 alkalommal) elég a látványos eredményhez (van kliensem, aki ebéd időben ugrik át hozzám edzeni a munkahelyéről, heti 4x30 perc erejéig, mert csak ennyire tud ellógni, és elképesztően látványos a változás) . Jaaaa hogy ehhez meg nem vagy elég motivált? Akkor nem időd nincs, hanem motivációd. Egyébként másik érdekes dolog, hogy megjelentek a szépségszalonokban 20 perces, edzésnek nevezett kozmetikai kezelések (rezgős cucc, meg az elektrostimulációs történetek), és egymásnak adják a kilincset a vendégek! Miközben ezt a 20 percet sokkal hatékonyabban is fel lehetne használni. Néhány fekvőtámasz, guggolás, vagy egy tempós séta sokkal hatékonyabb lenne. Nyilván fárasztóbb is...
3. Nincs pénzem
Na ez kényes téma. Nyilván aki létminimum alatt él, és hó végén már csak krumplilevesre telik, nem fogom győzködni, hogy egyen avokádó krémet grillezett rákkal, mert az sokkal egészségesebb, vagy hogy már ötezerért is van kondibérlet. Ha nincs pénz, akkor nincs pénz. De a pénzhiány indoka sok esetben olyan, mint az időhiány indoka. Gyenge. Lazacon, organikus csirkemellen, zöldségeken élni kétségtelenül drága mulatság (bár vannak akik megtehetnék, hogy így éljenek, mégsem teszik...na ezt végképp nem értem), de apró változtatásokat bárki beiktathat
Szoktam figyelgetni az emberek vásárlási szokásait. Megdöbbenek azon, hogy miket vásárolnak. Cukros üdítők, kekszek, szörpök, csokik, kész ételek... Csupa olyan dolog, ami nem kéne részét képezze a táplálkozásnak. Tehát azzal, hogy megveszik, kidobálják a pénzt az ablakon. Az elhízás oka minden esetben az,hogy túl sokat eszik valaki valamiből (pl. szénhidrátból). Bár nem vagyok gazdasági szakember, túl sokat enni valamiből drágább, mint mondjuk kevesebbet enni belőle nem? Nem olyan rég az egyik kommentelőm panaszkodott, hogy kettes típusú diabétesze van, és milyen drágák a diabetikus élelmiszerek. Először is...a kettes típusú (nem inzulinfüggő) diabétesz az egy szerzett betegség, ami a helytelen életmódból fakad, és a civilizációs betegségek közé tartozik. Fejletlenebb országokban, ahol az életszínvonal alacsonyabb mint nálunk, nem jellemző ez a betegség, hiszen az emberek inkább alultápláltak, nem jutnak ilyen mennyiségű finomított szénhidráthoz naponta többször is, ami totálisan összezavarja a hormonháztartást. Nálunk imádnak az emberek a rossz életszínvonalra, vagy a katasztrofális egészségügyre panaszkodni, miközben szemrebbenés nélkül vesznek a metrókijáratnál egy zacskó péksütit, majd panaszkodnak arra, hogy egészségesen élni mennyire drága.
Adott egy ismerősöm ismerőse, aki megkeresett azzal, hogy második babája születése után nagyon meghízott. Nem élnek túl jó anyagi körülmények között, bébiszittert nem tud fizetni, jelenleg munkanélküli, férj sokat dolgozik. Átlagos történet (sajnos). A hölgy szeretne változni, délelőttönként van ideje mozogni, de nincs pénze személyi edzőre, megkeresett, hogy mit tudna tenni. Mivel rajongok az olyan emberekért, akiken látom, hogy tesznek a változásért, akarják azt, ezért felajánlottam neki, hogy segítek az anyagi lehetőségeihez igazodó étrendet írni, írok neki egy otthoni edzéstervet, és felügyelem az életmódváltását. Nem kérek érte pénzt, mert szívesen teszem, rajongok a munkámért, és ha látom rajta a változást, az engem is "doppingol". Eljött hozzám, nagy boci szemekkel kérte, hogy segítsek. Írtam neki egy könnyen (és olcsón) kivitelezhető étrendet, receptekkel (hogyan lehet pl. répából, karfiolból mennyei köreteket gyártani, amiket a gyerekek, és a férj is imádni fognak), és egy otthoni edzéstervet, amit természetesen az edzőtermemben néhány alkalommal meg is mutattam neki (vagyis lényegében kapott néhány alkalom személyi edzést), illetve felajánlottam neki, hogy keressen bármikor, ha kérdése van, vagy ugorjon el hozzám ha van ideje, mutatok még otthon végezhető gyakorlatokat. Teltek a hetek, anyuka nem jelentkezett. Gondoltam biztos nem mer engem zavarni, így inkább írtam neki egy emailt, hogy megy az életmódváltás, már legalább 4 kg-mal kevesebb kéne lennie, hogy érzi magát, stb. A válasz pár nap késéssel érkezett meg, hogy hihihi háháháhhá jajj még nem kezdte el, mert volt egy csomó szülinap, és ünnep, és családi buli, és ott úgyis zabált, meg hogy délelőtt olyan jó a TV (!!) előtt ülni, és hihi háháhá, majd hétfőn, majd ha nem lesz meleg, majd szeptemberben, majd mittudomén mikor elkezdi. Már ezen is ledöbbentem, de gondoltam oké, ha valaki több tíz évet leélt csupa rossz szokással, nehéz a változás.Újra írtam neki néhány hét múlva, hogy na miújság hogy megy. Nagyjából ugyanaz a levél érkezett meg, hogy miért nem kezdte még el. Na itt fogalmazódott meg bennem ennek a posztnak a gondolata. Egyébként ez nem egyedi eset. Rengeteg ismerős kér tőlem étrendet, edzéstervet, és 100-ból körülbelül 1 ember az, aki legalább egy kis ideig tartaná magát a leírtakhoz. Szerintem, ha törvénybe iktatnák, hogy mindenki ingyen edzőterem bérletet kap személyi edzővel, akkor is minimálisan emelkedne csak a rendszeresen sportolók száma.
A legfrissebb kutatások szerint, a magyarok 70 %-a (!!) nem sportol egyáltalán (egyébként mindössze a lakosság 9 %-a sportol heti rendszerességgel). Nekem ez döbbenetes adat. Tegyük fel, hogy van 10 %, akiknek tényleg nyomós indoka van erre. De mit csinál a maradék 60 % ? Meggyőzi magát, hogy a párja így szereti? Meggyőzi magát, hogy normális, ha ötven évesen 3 fajta gyógyszert szed?
Könnyű a rossz életszínvonalra hivatkozni.. Mindenki tud változtatni valamit a saját életén, akkor csak egy kicsit is. Sétálni napi 30 percet , nyomni otthon néhány guggolást, vagy fekvőtámaszt teljesen ingyen van. Nassolásról lemondani (vagy esetleg gyümölcsöt enni helyette), szintén nem pénz, vagy idő kérdése.
Fejben kellene rendet rakni végre. A sport, az egészséges életmód, az nem a gazdagok hobbija, hanem egy fontos befektetés a jövőre nézve. Nem csupán esztétikai kérdés. Sőt, legkevésbé az (bár szerintem ha valaki jól érzi magát a bőrében, az az élet minden területére kihat). Egy aktív (tehát egészségesebb) ember jobb (hasznosabb) szülő, nagyszülő, társ. A helytelen életmódból fakadó betegségek nagy része elkerülhető. Minden kifogás csak bullshit. Ezen fel lehet háborodni, de fene nagy felháborodásod helyett, inkább állj fel a gép elől, és sétálj egyet.
