A felnőttkori elhízást keresztbe-kasul kiveséztem, elmondtam a tutit, lelke rajta annak, aki ezek után sem tesz semmit önmagáért. Azonban ha valaki gyereket vállal, az egész más tészta. Hiszen a szülő kezében van a döntés, hogy milyen életformára „állítja rá” gyermekét, és óriási felelősség terheli gyermeke egészégét illetően. Bár nekem nincs gyerekem – és valószínűleg pont emiatt fogom azt megkapni, hogy én könnyen beszélek, de vállalom- mégis értetlenül állok az előtt, hogy amíg az emberek pontosan tudják hogy az autójukba milyen üzemanyag kell annak tökéletes működése érdekében, és nem kockáztatnának, hogy egy gyengébb minőségű olaj, vagy benzin miatt tönkremenjen, addig arról viszont fogalmuk sincs, hogy a gyerek mitől „működik jól”. Persze szajkózzák, hogy ne egyél annyi édességet fiam, és edd a répát mert az egészséges, de kevés kivételtől eltekintve igen kevesen vannak azzal tisztában, hogy tulajdonképpen miért is egészségtelen a csoki, vagy mitől egészséges a brokkoli. Pedig ahogy a felnőttek saját maguk is belesétálnak egy-egy marketing csapdába az egészséges étkezéssel kapcsolatban, ez a gyerekek táplálásával kapcsoltban fokozottan igaz. A felnőtt is meggyőzi magát, hogy az agyoncukrozott müzliszelet milyen egészséges. A gyereknek is boldogan adja a vitaminozott gumicukrot, vagy a kalciummal dúsított tejszeletet, de szigorúan csak azután, hogy a gyerek megette a mirelit halrudacskákat, és a cukrozott főzeléket, vagy levest, lehetőleg jó sok liszttel behabarva. Majd hátradől, vállon veregeti magát, hogy a gyerek házi koszton él, minden szuperegészséges, hurrá. Nem vagyok táplálkozásban a végletek híve, sem felnőttként, sem gyerekként nem kell a biopiac előtt lesátrazni, a csokifagyi sem ördögtől való, de igenis vannak sarokpontok, amiket illik betartani. Az előbb felsorolt otthoni menü minden, csak nem egészséges. Nem házi koszt, hanem házi kosz. Ennyi erővel a gyerek ehetne a sarki gyroszosnál is. Amíg a szülőnek hatásköre, hogy mit is egyen a gyerek, addig törekedni kell a lehető „legtisztább” étkezésre. Kamaszként úgysem lehet majd elrángatni a gyorséttermekből, aztán ha minden jól megy, vége a lázadásnak és (amennyiben) más mintát látnak otthon, nekik sem lesz kedvük saját magukkal kiszúrni, visszatérnek ahhoz a táplálkozáshoz, amiről tudják, hogy nekik jót tesz. Most szigorú leszek, de szívügyem a téma: akinek gyereke lesz, igenis nézzen át egy könyvet ezzel kapcsolatban. Mire van VALÓJÁBAN szüksége a gyerek szervezetének?Mire való a szénhidrát?Mire való a fehérje?Mile való a zsír? A vitaminok, ásványi anyagok szerepéről már nem is beszélve. Így sokkal könnyebb lesz az élelmiszeripari marketing csapdákat elkerülni. Szívem facsarodik ki, mikor azt látom, hogy az elhízott szülő,az elhízott gyerekével mindenféle élelmiszernek álcázott szemetet pakol a bevásárlókosárba. Nem feltételezem azt, hogy bárki rosszat akarna a gyerekének, sokszor az érdektelenség a probléma, nem is gondolják, hogy lehetne ezt másképpen is, vagy ami még rosszabb nem is érdekli őket. Aztán jön az első sokk, jobb esetben először csak a szülőnek lesz egészségügyi problémája, rosszabb esetben a gyermek fog komolyabb hormonproblémákkal, cukorbetegséggel szembenézni.
Az 1-es típusú (genetikai) cukorbetegség előfordulása évek óta ugyanolyan arányú. Azonban a 2-es típusú (azaz szerzett, nem inzulin dependens) cukorbetegség évről évre drasztikusan emelkedik a gyermekek körében (is). Ez arra a tényre vezethető vissza, hogy bár mi is fehér kenyéren éltünk gyermekkorunkban, és már akkor sem spórolta ki a nagyi cukrot a sütiből, azonban ma már annyira könnyen hozzáférhető az élelmiszer, annyira kontroll nélküli a fogyasztás (otthon dugig a hűtő, dugig a spájz, iskola büfé tele csokival, minden sarkon bolt, büfé, gyorsétterem), hogy ezt már képtelen az emberi szervezet kontrollálni, a rengeteg elfogyasztott, gyorsan felszívódó szénhidrát, olyan inzulin "hullámvasutat" eredményez, amit teljesen tönkre veri a gyermek hormonháztartását (szénhidrátról itt )
Bár az elhízás az egy komoly hajlamosító tényező a cukorbetegségre, nagyon fontos megjegyezni, hogy attól, hogy egy gyermek (vagy felnőtt) nem elhízott, nem jelenti azt, hogy táplálkozása rendben van. Az elhízás csak az egyik tünet! Ezért van az, hogy normál súlyú gyerekeknél nem kongatják meg a vészharangot, nem gondolják, hogy baj lehet. Sőt, az indokolatlan súlycsökkenés is jelezheti, hogy valami nincs rendben.
Mivel a diabéteszesek nyálelválasztása csökken, a fogak természetes öntisztulása is csökken. Tehát ha egy gyermeknek rossz a fogazata, sok a lyukas foga, érdemes gyanakodni...Ugyanilyen tünet a gyakori hasfájás, sokszori, bőséges vizeletürítés, fokozott folyadékigény, gyakori ivás, viselkedés zavarok.
Nem kell szerencsétlen kölyköt répán és tofun tartani, de ugyanazokat az elveket kell(ene) követni mint a felnőttek esetében. Kerülni az egyszerű szénhidrátokat, alaposan ellenőrizni az élelmiszerek címkéjét. Elfelejteni a cukrozott gabonapelyheket, tejszeletet, cukrozott kakaókat, ízesített joghurtokat, pudingokat, mogyorókrémeket. Némi édesség senkinek sem ártott még meg, a baj ott kezdődik, ha a gyerek egész nap édességen él (reggelire cukrozott gabonapehely, cukrozott kakaó, majd tízóraira kakaós csiga, délután tejszelet, vacsora után desszert a családdal. Kihagytam valamit?). A gyermek ízlése formálható, ha gyerekként a feldolgozott, sós, fűszeres, cukros ízeket szokja meg, akkor persze hogy nehéz belediktálni a brokkolit.
Persze a rendszeres testmozgás szerepe is egy fontos gerince a történetnek, de az egy külön poszt témája lesz :).
Kedves szülők, el kell kezdeni példát mutatni (kifogásokról itt ) !